csend_ ft. Azúl, Sklady, nyhill & Domus Lyrics

Hidegek az esték, fázom

Kint hagyom a festményt, ázzon

Idebent elmélázom

Hogy hagyom hogy elbénázzam?

Én lennék bátrabb csak megannyi fáradtság

Vállvonva bágyadtan menni tova

Míg a csipa a szemhéjra rápattan

Ködös hajnali váratlan

Narancsló fák töve az páratlan

De átszabta a koronát a szellő

A reggeleken csinálom, nem beszélek a csendről

A reluxáról beszűrődő fény a szeplőid világítja

A szemeidben keresem a világ nyitja merre lehet

Ez irányít hogy ne legyek

Napról napra szemtelenеbb

Ketté válunk, te arra én errе megyek

Hogy merre vagyok, nem tudom

De keresem, hogy merre legyek

Kívánok szebb tavaszt, szebb nyarat

Meg szebb teleket

De addig is csak messze visz a távol

Homályos a fény és nem látok

Deresek a reggelek, hidegek az esték fázom

Kint hagyom a festményt ázzon,

Idebent elmélázom,

Hogy hagyom hogy elbénázzam?

Gyémánt ragyogással távolban.

A fénye felkarol, átölel.

Szégyen, másnap, árokpart,

Némán megyek véle, érjen célba.

Felkavarnak a látottak.

Tudat a gát, test mérgezett, jelszó ártatlan.

Könnycsepp ékezet, mint a tinta

Hagyom, hogy száradjon.

Utad tiszta, ha hagyod, hogy a szíved diktáljon

Összemosdó színek, lázálom

Mossa az eső, a betont, ahogy sétálok.

Épp problmáim számoltam,

Újra próbálom századszor!

Sikerül majd, mi már egyszer szétmállott

Holt vágány, cél egyenesben, fél lábon

Felismerés a fegyver, nem brom terheim félvárról!

Törik a fesztáv, a gyenge összeroskad

A színeket az eső összemos!

Nem tudom eldönteni hogy kék vagy zöld a szemed

De az biztos hogy kinnt hideg van, nálad pedig meleg

Felveszed a számot, lehet nem ismered

De ha kinyitom a kutat akkor meg is mered

A-ha, többet kéne tenni nem pedig csak várni

Persze tudok magamra vigyázni

Egyszerűbb kérni, mint mindig beleállni

Félni, mint mindent megmagyarázni

Miért a másé kell, hogy ha más akar

Néha kellenék, néha eltakar

Mégis szembeül, mégis erre néz

Ezzel szembesülni mindig szenvedés

Ezek rontják a szentimentalizmusomat

Szenteste írjàk a leveleket

Monokróm szeretetet, színtiszta hazugságot

Ígérnek, bármit csak kapják a szeretet

Házak között beszakad a reggel napsugara

Ázott kutya felhők úszóbajnoka

Közel volt a sodrás

De a jóisten is tudja

Ameddig van vér a karban

Evezz ahogy bírod

Tollvonások, ujjak dobolnak az üvegen

Nem hagyom itt ezt a testet üresen

Egy tanácsot adott az öreg, ügyesen

Hogy mashogy fater? Hogy máshogy ha merek

Márpedig, nincsen más opció

Korhű táncmozdulat finom porció

A hullám lovaglása az élet vége keltén

Az úrráválás ott ahol uralkodás nem kél

És rájössz, hogy ugyanaz a szint

Nincsen jobb se roszabb

Csak szenvedés mi szeretet morzsáival

Kísért de hoszabb

Az utazás

Ha belemerengesz a végbe

A nap is felkel holnap, nézzed

Csak óvatosan szárnyalj felé, bolond Ikarosz

Mert nyomsz egy Petőfit

De visszahoz a sötétbe pillantás

Ne bámulj oda se mert csak

Megőrjít

Egyből hit aztán futás a célig

Végy levegőt te is

Érezd ahogy áramol

És halál sarkán lépdesve veszed majd észre

Hogy téged is mint mindent,

Az élet átkarol