Trubadúr Lyrics

A dunán keresztül a dombokon túl, él egy trubadúr, ki az ének előtt

Csak hevenyészett mindig gondtalanul, de egyszer csak ott hagyta a heverőt

Most nem tudja azt sem, hogy hol jár épp, csak ballag amerre a szél viszi őt

De a lába nem áll amíg célba nem ér, vagy ki nem leheli a végső levegőt

Vértje rozsdás, hajába nem kap a szél és fegyverhordozó se kíséri útján

Az övén se lóg kard, csak a hóna alatt lant, de csillog a vér a hangszere húrján

Bordó a hátasa, hess paripám, kitesz ez a ló száz másikat is

Suhan mint a szél, arcán bú se remény és még késik utána a távirat is

Jöttek hercegnők, cédák és kocsmárosnék, de mindnek a sorsa csak a feledés

Kőszív nem lesz lágy így széttörték volna, de nem maradt tőlük csak pár repedés

Kulacsa félig üres és csak füstöl pipája, dalolva baktat sziklák peremén

Szemén váltja egymást a hold meg a nap, sehol sem talál nyugtot a föld kerekén

Ahol megfordult csodájára jártak: parasztok, nemesek, királyok is

De egyik udvarban sem volt maradása, látni kell valakinek a világot is

Az útonállókat csak ott kicselezte hol csődöt mondott a nyers férfi erő

És ha pesten van akkor csak ott hugyozik, ahol nem vizslatja épp a térfigyelő

Mert a dunán keresztül, a dombokon túlról néha felbukkan ő ahol te vagy épp

És hallod ahogy dúdol az útjáról, de tovább is áll mire száll le az éj

Mert ő nem tudja azt sem, hogy hol jár épp, csak ballag amerre a szél viszi őt

De a lába nem áll amíg célba nem ér, vagy ki nem leheli a végső levegőt

(Á á) Végső levegőt (ey ey ah ah) végső levegőt

De a lába nem áll amíg célba nem ér, vagy ki nem leheli a végső levegőt

Mert ő nem tudja azt sem, hogy hol jár épp, ballag amerre a szél viszi őt

De a lába nem áll amíg célba nem ér, vagy ki nem leheli a végső levegőt

Mert a dunán keresztül a dombokon túlról, néha felbukkan ő ahol te vagy épp

És hallod ahogy dúdol az útjáról, de tovább is áll mire száll le az éj

Mert ő nem tudja azt sem, hogy hol jár épp, csak ballag amerre a szél viszi őt

De a lába nem áll amíg célba nem ér, vagy ki nem leheli a végső levegőt

Mert a dunán keresztül a dombokon túl, él egy trubadúr, ki az ének előtt

Csak hevenyészett mindig gondtalanul, de egyszer csak ott hagyta a heverőt

És most nem tudja azt sem, hogy hol jár épp, csak ballag amerre a szél viszi őt

De a lába nem áll amíg célba nem ér, vagy ki nem leheli a végső levegőt

Mert a dunán keresztül, a dombokon túlról néha felbukkan ő ahol te vagy épp

És hallod ahogy dúdol az útjáról, de tovább is áll mire száll le az éj

Mert ő nem tudja azt sem, hogy hol jár épp, csak ballag amerre a szél viszi őt

De a lába nem áll amíg célba nem ér, vagy ki nem leheli a végső levegőt