Himnusz Lyrics

Isten, áldd meg a magyart


Jó kedvvel, bőséggel,


Nyújts feléje védő kart,


Ha küzd ellenséggel;


Bal sors akit régen tép,


Hozz rá víg esztendőt,


Megbűnhődte már e nép


A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád


Kárpát szent bércére,


Általad nyert szép hazát


Bendegúznak vére.


S merre zúgnak habjai


Tiszának, Dunának


Árpád hős magzatjai


Felvirágozának.

Bal sors akit régen tép,


Hozz rá víg esztendőt,


Megbűnhődte már e nép


A múltat s jövendőt!

Értünk Kunság mezein


Ért kalászt lengettél,


Tokaj szőlővesszein


Nektárt csepegtettél.


Zászlónk gyakran plántálád


Vad török sáncára,


S nyögte Mátyás bús hadát


Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt


Gyúlt harag kebledben,


S elsújtád villámidat


Dörgő fellegedben,


Most rabló mongol nyilát


Zúgattad felettünk,


Majd töröktől rabigát

Majd töröktől rabigát


Vállainkra vettünk.

Bal sors akit régen tép,


Hozz rá víg esztendőt,


Megbűnhődte már e nép


A múltat s jövendőt!

Hányszor zengett ajkain


Ozman vad népének


Vert hadunk csonthalmain


Győzedelmi ének?


Hányszor támadt tennfiad


Szép hazám kebledre,


S lettél magzatod miatt,


Magzatod hamvvedre?

Bújt az üldözött s felé


Kard nyúlt barlangjában,


Szerte nézett s nem lelé


Honját e hazában.


Bércre hág és völgybe száll,


Bú s kétség mellette,


Vérözön lábainál,


S lángtenger fölette.

Bal sors akit régen tép,


Hozz rá víg esztendőt,


Megbűnhődte már e nép


A múltat s jövendőt!

Vár állott, most kőhalom,


Kedv s öröm röpkedtek,


Halálhörgés, siralom


Zajlik már helyettek.


S ah, szabadság nem virul


A holtnak véréből,


Kínzó rabság könnye hull


Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart


Kit vészek hányának,


Nyújts feléje védő kart


Tengerén kínjának.


Bal sors akit régen tép


Hozz rá víg esztendőt,


Megbűnhődte már e nép


A múltat s jövendőt!